Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


11.Fejezet

 

11.fejezet

 

Mindenki szemszöge

 

 

(Ez a fejezet két ember szemszögéből fog zajlani… vagy több… nah mindegy majd szólok ha váltás lesz!)

Lysander szemszögéböl :

Mikor felkeltem megint azt az unalmas szobát láttam, és azt ahogy Iris (mert egy szobába osztottak minket) aludt.

Ránéztem az órára, 5:35 volt. Nem bírtam visszaaludni, ezért kimentem az erdőbe sétálni. Mindig megihletett az ahogy a madarak énekeltek, nekem eszembe jutott egy kotta, amit el tudnánk játszani Castiellel. Tudtam, nem lenne szabad szeretnem a legjobb barátom barátnőjét… de olyan kedves, és megtudja magát védeni. Gyönyörű a hangja, de nem… nem lehet… nem szerethetem. Miközben sétáltam az erdőben, Neszt hallottam ahogy valami mozog. *Nem lehet szarvas, annak a léptei nem ilyenek.* odamentem a bokorhoz, és megnéztem ki van ott. Kamekot láttam ahogy egy szarvast etetett. Elmosolyodtam. Úgy nézett ki mintha egy erdei tündér lenne. Gyönyörű, térdig érő fekete haja lófarokban volt össze fogva. Egy muszlin ruha volt rajta ami még inkább kiemelte, az „ártatlan” énjét. De tovább nem csodálhattam mert észrevett. És a szarvas elfutott.

-Szia Lysander! Mit csinálsz itt ilyen korán?

- Nem tudtam vissza aludni. és te meg mit keresel itt?

- Mindig is szerettem erdőben sétálni, szeretem az állatokat, és ők is szeretnek engem. – miközben mentünk vissza a táborhelyre, közben beszélgettünk. Kameko nagyon jó társaság, ha nem vagy hozzá bunkó. Ekkor feltettem neki egy hülye kérdést. Én idióta!

- Mért nem szeretsz énekelni?

- Mert nem szeretem a hangom. – egyet akartam vele érteni… még mindig… én idióta!

- Khm nem is olyan jó… - hülye vagyok.

- Ezt mire véljem? Azt mondod hogy nem jó a hangom? – vonta fel szemöldökét Kameko, és ökölbe szorította a kezét.

- Nem úgy értettem! én… - nem tudtam befejezni a mondatot, mert tökön rúgott. Én a földön feküdtem, összegörnyedve, és Kameko meg elment. *Ne! Nem úgy gondoltam Kameko! Szeretlek!* De a gondolatom nem tudtam kimondani a fájdalomtól. Miután már feltudtam kelni, addigra már Kameko a táborhelyen volt. Elmentem vissza a faházhoz, és láttam ahogy a teraszon ült Kameko, és Castiel. Ekkor a magány érzete fogott el.

~később…~

Kimentem az udvarra, és láttam hogy Kameko hevesen veszekszik Kamekoval.

- Nem ! Nem érdekel mit mondasz! Akkor is jó volt! Mit rontottam el?! Amnéziás lettél?

- Nem! Csak már elegem van ebből! Mindenki kinevet, hogy egy lány legyőz szkanderben! Nem lehet így járni valakivel! Végeztünk! – Majd Castiel elviharzott és Kameko arcán egy könnycsepp jelet meg. Oda rohantam Kamekohoz.

- Mi történt Kam?

- hagyj békén!

- De…

- Hagyj békén! – elrohant.

Kameko jön!

*Idióta fiúk! csak a baj van velük! L Mit rontottam el? Leginkább azt kívánnám Castielnek hogy ölelje meg 100 méter szöges drót! Nem értem a fiúkat!* sírtam, és berohantam a szobámba. Bele temettem a fejemet a párnáimba. Hihetetlen hogy emiatt Castiel képes összetörni egy lány szívét! ch

Castiel:

*Mégis mit művelek?! Emiatt szakítottam? fúh ezt még meg fogom bánni! Jó nagy tökön rúgásra számíthatok!*

Bementem a szobámba, ahol Ken ült az ágyon. Dühösen nézett, rám. *basszus! tudja!*

-mégis mit csináltál Kamekoval te szemét?! Életem szerelmét megbántottad! – ha még az a vézna keksz faló gyerek lenne, akkor nem féltem volna, de a katonai suli után… hát sokkal erősebb nálam. Ken felállt, és a pólómnál fogva, felemelt és a falhoz szorított.

- Féreg! – Ken felemelte a kezét, hogy behúzzon egyet én becsuktam a szemem, vártam ahogy az ökle elérje az arcomat, de nem jött. Kinyitottam a szemem és Kamekot láttam meg. Megfogta Ken öklét. Kameko megrázta a fejét, hogy nem ér ennyit az egész. Ken letett.

- Kö…

- ne köszönd meg! még vár rád egy bosszú! – Kameko elment, jéghideg gyilkos arccal

Ismét Lysander! :

Oda mentem Kamekot megvigasztalni. Castiel most túl messzire ment. Én jövök. *Tudom nem lenne szabad… hisz csak most szakítottak… de…* Átöleltem Kamekot, és Megcsókoltam… ösztönösen… vagy ez melyik ösztön? Kameko még mindig sírt, de már nem annyira. Ekkor a nyakamba borult. én visszaöleltem, de tudtam hogy ez nem helyes.

 

 

Kameko  folytatja!

Lysander nyakába borultam, nem tudtam miért, de szükségem volt rá. Pedig még mindig a hányingerem volt ha arra a napló bejegyzésre gondoltam. Már vagy 30 perce sírtam Lyst átölelve, és már átáztattam a sálját, de ez őt nem érdekelte.

-sss nem lesz semmi baj! – Lysander nyugtató hangja olyan volt mint apámé. Szerencsére már csak egy nap volt a táborban. Egész nap nem szólaltam Castielhez. Lefeküdtem aludni. Ekkor valami eszméletlent álmottam…

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Elírtam XD

(Kaszáslány, 2013.10.05 18:11)

"Kimentem az udvarra, és láttam hogy Kameko hevesen veszekszik Kamekoval" hehe Castiel veszekszik Kamekoval bocsesz! XDDD fáradt voltam, miközben írtam :P