Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


12.Fejezet

12.Fejezet

Mit szívtam?!

Egy rózsaszín erdőben ébredtem. Azonnal éreztem hogy itt nincs valami rendben. Nyalóka virágokat láttam, és vatta cukor fákat, amelyek cukros almát teremtek. Azonnal kirázott a hideg. *ha itt maradok elmebeteg leszek!* Felkeltem, és elkezdtem sétálni. Megláttam Violát, ahogy a Tele Tubby-kal játszott.

- Szia Kameko! mit csinálsz itt az álmomban?

- Azt én sem tudom! Mi ez a szörnyű hely?

- Az én álom birodalmam! Itt mindenki vidám, és kedves! Megértőek a lények! Ohh nézd! Egy nyuszi! – a nyúl után rohant. Én meg utána, mert nem akartam itt maradni egyedül. Azon kapom magam hogy kiértünk az erdőből, és egy cukor mezőn találtam magamat. Viola viszont eltűnt. Megjelent a Charlie the unicorn-ból a „candy” zenekar, én sikítva menekültem, és fel akartam ébredni ebből a szörnyű álomból. Ekkor láttam valami csodásat, halloween várost. *végre! köszönöm!* oda futottam de az álmaim világa gyorsan rémálommá vált. A gyönyörű sötétségben, szivárvány pompázott, és Skellyngton Jack meg egy egyszarvún lovagolt. Onnan is menekültem de egy végtelennek tűnő utcában voltam. Akárhogy futottam, nem jutottam ki. Ekkor megjött egy óriás pillangó, rajta Viola. Lenyújtotta a kezét, hogy szálljak fel hozzá. Én kétségbe esetten megfogtam a kezét, és gyorsan felszálltunk.

- hogyan tudnék innen kiszabadulni?

- Ha valami hírtelen felébreszt akkor kijutsz! Lehet az egy vekker hangja, egy fénysugár, vagy egy hideg zuhany.

- És azt hogy érjem el hogy megtörténjen?

- Mivel hogy még nincs itt reggel 7 óra, ezért a se a fény, se a vekker nem tud felébreszteni. Hideg zuhanyban meg nem hinném hogy bárki is felébresztene.

- Nekem azért volna egy tippem… - ekkor Viola felnevetett, és egy városba érkeztünk. Mindenhol Mézes kalács házak, csoki patkányok, meg egy beszélő fa. Pont úgy ahogy a Candy zenekar mesélte Charlie-nak az unikornisnak. De én nem akartam bemenni a cukor hegy barlangjába. Láttam egy óriási órát.

- őő Viola, az ott mi?

- Az azt jelzi ki hogy mennyi idő van hátra az álomból.

- Ezek szerint… még 30 perc?!

- Így van! – Ekkor egy idegesítő hangot hallottam. Hátrafordultam, és a két retardált egyszarvút láttam.

- Héj, Kameko! El kell jönnöd velünk a cukorhegyhez!

- Igen Kameko! A cukorhegy a boldogság, és a vidámság csodálatos útján! – mondták kórusban beszívott mókus hangon. Én csak sikítva elrohantam. Violát megint elvesztettem. Azt az órát mindenhonnan lehetett látni. Láttam hogy még 20 perc van az álomból. Leültem egy fához, és megettem egy cukros almát. Oda jött hozzám a nyuszi, aki már két lábon állt. Zakó volt rajta, és egy monokli. plussz egy cilinder. Nem értettem semmit, hogy mi történik itt, hogy jutottam ide, és azt sem hogy ez a világ hogy maradhatott fenn ilyen sokáig. Egyszer csak megszólalt a nyúl.

- Üdvözöllek! Én vagyok az óra őrzője! Én tudom hogy juthatsz ki idő előtt, az álomból!

- Tényleg? –felkaptam a nyulat és szorosan öleltem- Kérlek! Nem bírom már tovább 15 percig!

- Szívesen megmutatnám, ha elengednél, és nem fojtanál meg! – Elengedtem a nyulat-

- Köszönöm! Nah gyere utánam! – ekkor az óra meg kondult. Már csak 10 perc volt hátra. *nem fogom kibírni!*

a nyúl elment, én meg utána. Mutatott egy lyukat, egy bokor mögött. Bele ugrottam, és egy csodálatos helyen voltam. Marilyn Manson – this is halloween zene szólt. Láttam zombikat, és egy csomó vámpírt. Elmosolyodtam mikor letelt az idő.

- ne! nem akarok felébredni! kérlek! – mondtam mikozben eltűnt a testem. Felriadtam az ágyamban, és Viola meg alattam felkelt.

- Viola te is azt álmodtad amit én?

- Azt hogy bekerültél az én álomvilágomba, ahol szörnyen érezted magad?

- igen… összepakolunk? még egy óra van az indulásig, jobb ha sietünk!

- oké! – összepakoltunk, és pont végeztünk mikor a tábor felelős, szólt hogy indulunk. Kimentünk, a buszhoz, és felszálltunk. én leültem megint egy üres helyre, és elkezdtem rajzolni. Lysander leült mellém, és egész úton nem tudtunk mit mondani egymáshoz.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.