Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


19.Fejezet

19.Fejezet

A Tengerpart, rablás, és az ikertesó

Reggel megbeszéltem Castiellel, hogy elmegyünk a tengerpartra. A parton, ott volt Nathaniel, Karyn, Amber, Deborah, és a banda, akiket már ki nem állhattam.

Karyn:

-na, én most azért kerestelek fel titeket, mert mindannyian utáljuk Kamekot! De Tudok egy tervet hogy tegyük el láb alól, örökre!

Kameko:

Bementem a vízbe, és mikor nem vettem észre, valaki leütött. Éreztem ahogy egyre mélyebbre merülök a vízben, ahogy a levegő ki áramlik a testemből… egyszer csak valaki kihúzott vízből. Nathaniel volt az pechemre. Elkezdte a szokásos életmentő mozdulatokat. Szájból szájba lélegeztetéssel, megmentette az életemet. Mikor kijött a számon át a víz, felültem és pofon vágtam szegény Nathanielt, és megköszöntem hogy megmentette az életemet. Amint fel keltünk, Castiel le akarta támadni Nath-ot.

-De Castiel! Megmentette az életemet!

- Awh, jó… de most inkább menjünk innen! – mondta majd el rángatott.

Karyn:

-Francba! Nem vált be a terved! Most mi lesz? – Kérdezte Deb, kétségbe esve.

- Nyugi! Van b tervem! – Ekkor bejött anya – tehát a tervünk…

Kameko:

Vajon ki akart engem megölni? Nah mindegy! Elmentem a parkba egyet sétálni. Mosolyogva néztem a kacsa fiókákat, mikor egy frissen manikűrözött kéz befogta a számat és be húrcolt a parknak az elhagyatott részébe. Ott elengedett, és megfordultam. Anyát, Karynt, és még sok embert akik utálnak.

-Mi a halál folyik itt????

- Jól mondod húgi, halál! elegünk van belőled, és végleg elteszünk téged láb alól!

- pffff tudod hogy erősebb vagyok nálad!

- Tudom, ezért nem vagyok egyedül! Eleve úgy gondoltam hogy az ösztöndíjat a londoni suliba, nem fogod kihagyni, de tévedtem! – elővett egy kést és elkezdett felém sétálni, miközben a többiek körbevettek. –Először téged, aztán a bátyádat!

- Milyen bátyám? Nincs is! –mondtam miközben kirúgtam a kezéből a kést

- Van egy ikerbátyád! Anya elvetette az árvaházba, de apa téged megmentett! – ekkor megjött Kendel Tizedes, és a kommandózók. A kommandósok elvitték a támadókat, és elkezdtem beszélni a Tizedessel.

- Ó Kam! Jól vagy?! Nincs bajod?

- Jól vagyok! De Karyn mesélt valami bátyról! Kifejtenéd nekem?

- Hát jó… Amikor még kicsi voltál… *hullámzó kép* …Volt egy ikerbátyád. Anyád, nagyon nem szeretett titeket, ahogy Karyn is. Anyád el akart vetetni titeket, de apád csak téged tudott megmenteni, így árvaházba került az ikertestvéred *vissza a jelenbe*

- Erről hogy, hogy, nem tudtam?

- Mivel, még baba voltál, így nem is emlékezhetsz! De a tesód még mindig az árvaházban van! – elkértem az árvaház nevét, és másnap elindultam Manamival, felkutatni. Amikor odaértünk, egy hosszú barnahajú mosolygós nő fogadott minket.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.