Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


20.Fejezet

20.Fejezet

Vége!

- Helló! Gondolom maga Kameko igaz? A bátyját a 30-as szobában találja meg!

- Köszönöm! – elindultunk a szoba felé. *25, 26, 27, 28, 29…*

- Megvan! 30-as szoba!

- Akkor menjünk be! – kinyitottam az ajtót, és egy apró mosollyal néztem az ikertestvéremre, aki az emeletes ágyon képregényt olvas. Kinézett a fekete hajú srác a képregénye mögül, és elmosolyodott.

- Te vagy az ikertesóm?

- Ha minden igaz, akkor igen!

- Ezek szerint… - leugrott az emeletes ágy felső részéről, és adott egy barackot. – Ugye, elmesélsz mindent, ami történt veled?

- Előbb elviszlek az árvaházból! És hogy, hogy 17 évesen még itt vagy?

- Nincs szülő, nincs suli, nincs meló!

- már értem! Na gyere! Mennyünk ebből a szemét dombról! – összerakta a cuccait, és elindultunk. Később megtudtam a nevét is: Jakson. Végül, Manamival is találkozott, és Casttal is összehaverkodott. Jakson nálam lakott. *óóóó de ne már! Vége a nyárnak! Mehetek vissza a suliba…*

-Kamekoooooo! – ébresztett fel újdonsült ikerbátyám – Ébresztőőőőőőő!!!!!

-Csak még 5 percet had!

-De Kameko!

-Csak még 10 percet had!

-Induljunk a suliba!!!!

-Na jó! – felkeltem, majd átöltöztem, majd megettem egy rántottát. Végül elindultunk a suliba. Jakson útközben felkapott a hátára és úgy mentünk. Beértünk a suliba, ahol a tanterem ajtajában Ken állt.

-Ó Szia Ken!

-Szia Kameko! Hogy telt a nyár?

-őőő… Képzeld kiderült hogy an egy bátyám! – tereltem a témát – Ken, Jakson, Jakson, Ken!

-Szia! – mondták szinkronban. Ezután Ken elment, így be tudtunk végre menni a terembe. Mutattam egy helyet Jaksonnak és én is leültem. Az órán Jak csak jegyzetelt, de én rajzoltam. A nap nem volt túl eseménydús, de miközben mentem haza Casttal, és Jak a suliban maradt kosaras edzésre, Castiel előre futott, és átment az úton. Épp jött egy busz, és nem hagyhadtam annyiban hogy elüssék. Oda rohantam, és ellöktem a busz irányából, de én… már nem tudtam elmenekülni… így engem ütöttek el…

-Kameko! – rohant hozzám Cast – Ne! Kérlek ne! – fogta véres testemet. – Ne hagyj el! Csak ma ne!

-C-Castiel… Sa-sajnálom…

-Ne Kam! Ne hunyd le a szemed! Kérlek Ne! Valaki hívja a mentőket!

-Viszlát… - mosolyogtam rá. És Ezután eltávoztam eme világról.

*10 évvel később*

Castielből híres Rocksztár lett, Lysanderrel együtt. Manami lett a menedzserük.

Castiel:

Épp Man irodája váró termében voltam, mikor egy óriási fény közeledett felém ami elkezdett átalakulni…

-…Kameko? – felálltam, és odarohantam hogy megöleljem – úgy hiányoztál! – Kam eltolt magától, és megcsókolt

-Köszönök mindent Castiel! – mondta a csók után, és eltűnt…

                                 

                                                                         

Köszönöm a figyelmet!

Vége!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.