Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. Fejezet

5.Fejezet

Elisabeth

Hamarosan itt a tavasz. rügyezni fognak a fák, a rétek virágba borulnak. és már megint az a suli… ahol eltöltöm a napjaimnak a nagy részét… Szerencsémre hétvége volt így elvittem sétálni Rockot. Szürke pulcsimban mentem ami az egyik kedvencem és Rock is nagyon imádta. Út közben eleredt az eső, és én gyorsan felvettem Rockot és beraktam a pulcsim alá hogy kint legyen a feje. Felvettem a kapucnim, és elkezdtem futni. Hirtelen jött ez az eső, így nem vittem magammal esernyőt. Láttam ahogy egy szomorú fiú sétál az esőben, és oda futott hozzá egy lány egy zöld színű esernyővel a kezében. A fiú, elmosolyodott és hozzábújt a lányhoz. Valamiért énis elkezdtem mosolyogni.

Nem gondoltam hogy egy szerelmes pár találkozása ilyen boldoggá tehet engem. ekkor bele botlottam Nathanielbe. Mindketten elestünk, és Rock elfutott.

-Ne Rock gyere vissza! – felkeltem és utána rohantam. Nathaniel fölém tartotta az esernyőjét, és futott velem. Rock befutott egy házba, ahol egy lány vette fel a cicát.

- Hát te meg mit csinálsz itt az esőben? – emelte fel a vizes cicát.

- Ohh köszönöm hogy megfogta a macskámat! Sétálni vittem és amikor eleredt az eső, elfutott.

- Milyen szép macska! – ekkor Rock tüsszentett egyet, és Nathaniel is beért az épületbe. –

- Hát megvan! Bocsi Kameko hogy miattam elestél!

- Ti ketten jártok? – kérdezte a lány. –

- Mi?! Nem! Teljes mértékben csak Barátok vagyunk! Nekem van fiúm. – Nathaniel csak elképedve nézte a lányt-

- Ohh bocsi! – és visszaadta nekem a macskát. – Amúgy most költöztem ide. A nevem Elisabeth Ti is a Sweet Amoris gimibe jártok?

- Igen! Az én nevem Kameko! ő itt mellettem a DÖK elnök Nathaniel. – észre vettem hogy pont a szomszédomban lakik Elisabeth. – Úgy néz ki szomszédok vagyunk!

- Az jó! Na nekem mennem kell, rakodni Sziasztok!

- Szia! – mondtuk egyszerre Nathaniellel. én elindultam haza, és Nathaniel az ellenkező irányba. Amint beértem a lakásomba, azonnal elővettem egy törölközőt, és bele bugyoláltam Rockot. Úgy tűnt megfázott ezért, bevittem az ágyamba, és hoztam neki langyos tejet, és betakartam. Másnap elvittem, egy állat orvoshoz. Felírt, egy macskáknak való gyógyszert, langyos tejet, és sok pihenést. Hétfő reggel, beadtam neki a langyos tejben feloldott gyógyszert, és betakartam ő azonnal elaludt. Én elindultam a suliba és láttam ahogy Elisabeth Castiellel beszélget. Ekkor „bekopogott a zöld szemű szörny” az elmémbe ahogy láttam hogy Elisabeth és Castiel együtt nevetnek, és félig átvette az irányítást. Oda mentem Castielhez, és oda szóltam hozzájuk.

- Áhh látom hogy megismerkedtetek!

- Igen!

- Ti ismeritek egymást?

- Persze tegnap volt egy incidens a macskámmal és így megismerkedtünk…

- Akkor gondolom senkit se kell egymásnak bemutatni. – Ekkor becsöngettek nekem kémiám volt, Castielnek pedig angol órája ahogy Elisabethnek is.

- Elis! Leszünk társak az órán? – ekkor eljött a zöld szemű szörny amikor hátat fordítottak nekem és eltörtem a tollamat. Elindultam az órámra majdnem elaludtam az órán, csak mielőtt elaludtam kicsöngettek, és én mentem az udvarra Castielhez. *ha megint megcsókolják, én nem állok jót magamért és nem bocsáltok meg Castielnek.* megint megláttam őket beszélgetni. Odamentem hozzájuk, és nyugtatgattam magamat hogy nem lesz semmi baj.

- Sziasztok! milyen volt az óra?

- Klassz volt! Elisabeth odaadta nekem a helyes válaszokat!

- Az jó! * Fuhh én sohasem csináltam ilyet!* - picit bepánikoltam, de nem mutattam ki.

- Kameko! Ma ebédelünk együtt?

- Persze! – Kicsit lenyugodott a féltékenységem, de sajnos nem sokáig maradt úgy, amikor megláttam Elisát az asztalnál, az én helyemen. Castiel mutatta hogy jöhetek.

- Sziasztok! Mi a téma?

- Jah semmi különös! - *ezt régebben mi ketten mondtuk, Nathanielnek!*-

- Oké! – leültem hozzájuk Lysander mellé, nem tudtam Castielhez ülni, mert Elisa elfoglalta a helyemet. Én kedvetlenül csöndben ültem az asztalnál, míg Elisabeth, Castiel, és Lysander nevettek. Egész végig azon járt az eszem hogy megfogom a krumpli főzeléket és elisa arcába nyomom de nem tettem. Inkább rajz vázlatokat akartam kialakítani a gondolataimban. Sikerült is. Egy gitározó lányt, a holdfényében. Otthon neki is láttam. Elkezdtem amikor, Egy üzenetet kaptam Castieltől.

- Szia Kameko! Eljössz szombaton velem egy  étterembe?

- Szombaton nem lehet. Családi találkozó lesz bocsi! – hiába nem akartam elmenni találkozni, a rendőr anyámmal, vagy a giccses nővéremmel. A nagynénimért se vagyok annyira oda, de mivel teljesen külön él az egész család, ezért muszáj volt elmennem. Másnap elmentem a Családi találkozóra. ott unatkoztam, és csak fokozódott amikor a nővérem fia odajött hozzám hogy játszak vele. Oda mentem és a kezembe nyomott egy frizbit. Elkezdtük dobálni, mikor meghallom a rádióba hogy ahol lakom földrengés volt. Azonnal haza rohantam, és láttam Rockkal hogy ott romokban hever az a panel ház ahol Elisabeth lakik, és az is ahol Castiel. Nem jöttek meg a mentők ezért oda rohantam Elisabethez, látván hogy elájult. Óvatosan kihúztam és hívtam a mentőket. Oda rohantam Castiel házához, és elkezdtem pakolgatni a romokat, Castiel után kutatva. Fülemben Castiel hangja csengett. Nem akartam elveszíteni. Ide értek a mentők. *végre* egyik fele, Elisabethez rohant, másik Castiel házához. velem együtt elkezdték pakolni a romokat. Szinte az összes lakót kimentették, csak Castielt nem találtuk. *ez most nem a viccelődés ideje!* Mikor megtaláltam, ébren volt. eléggé véres volt. Rám támaszkodott és kihoztam a romok közül.

- jól vagy Castiel?!

- (köhög) igen! De te hogy, hogy jól vagy?

- a családi találkozóig nem ért el a földrengés. – Meglátta Elisabethet és odarohant. A zöld szemű szörny most nem jött elő. Csodálkoztam is. Elist feltették a hordágyra, és elvitték a mentők. Castiel arcán láttam egy könnycseppet.

- Castiel, te sírsz?

- Nem csak bele ment a törmelék a szemembe. - *hehh jó kifogás!* Beleültünk ketten egy, mentő autóba, és Castielnek a sebeit lekezelték. Beértünk a kórházba, ahol találkoztam Nathaniellel.

- Kameko te meg mit csinálsz itt? úgy tudtam családi találokzód van nem?

- De igen csak amikor meghallottam hogy földrengés volt haza rohantam.

- ohh

- és te miért vagy itt?

- Amber kórházba került.

- Sajnálom. *igazából örülök…*

- Leomlott a suli, és át kell menni egy időre máshova..

- Akkor átmegyek a „szeretett” nővéremhez lakni. – ekkor Nathanielt behívták a hugához. és engem meg Elisához. ott voltak Elisabeth szülei, és castiel. Elmondta az orvos nekem hogy elvesztette a lábát, de jól lesz. másik suliba kell majd járnia, ahol nincs annyi lépcső. *szegény lány! Mit tett hogy a karma így megbüntette?*

- És Castiel hogy van?

- Jól fel fog épülni egy hamar. – Ez volt az a pillanat amikor, kicsit megkönnyebbültem, de akkor eszembe jutott hogy nem találkozunk egy darabig. Ezután egyenesen elindultam a nővéremhez és az idegesítő fiához. Semmi cuccal, csak Rock volt mellettem. Amikor odaértem, oda futott hozzám az unokaöcsém. Átölölelt, és azt mondta boldogan hogy „Kameko néni!” ekkor ide jön a nővérem, és mondja hogy

- Szeva Húgi!

- Szia..

- Ő itt az unoka öcséd, Matthew! ő rá fogsz vigyázni, amíg nem építik újra a házadat!

- Rendben!

- Na nekem mennem kell dolgozni! – és elment.. ekkor mondja Matthew, hogy mennyek vele játszani. Bementünk a nappaliba, és elővett egy dobozt amiben volt egy halom dínó bábú. Halálra untam magamat ezen. Elkezdtem Matthewnak vacsorát csinálni. Nagy nehezen elkészült. Meglepően Matthew boldogan ette és úgy tett, mintha finom lenne. *Milyen kedves! Nem akar megbántani!* Vacsora után lefektettem aludni, és én meg leültem Facebookozni. *Érdekes… Nathaniel ilyenkor még fönt van?* elcsodálkoztam. Ekkor láttam hogy szinte az összes, ismerősöm fent van.. ez az a pillanat amikor, a barátok együtt, mégis külön unatkoznak. Kikapcsoltam a laptopom felvettem a vállamra egy, kisebb takarót, és néztem a csillagos eget. Ebben az a vicces, hogy Castiel is az eget nézte. Együtt néztük a csodaszép világító várost, és elfogott ekkor a magány érzete. Rock hozzám dörgölőzött hogy emlékeztessen hogy menjek aludni. Elindultam az ágyam felé. Keserű érzés fogta el a szívemet hogy egy ideig össze leszek ezzel a családdal zárva. *ahh legalább… Rock itt van mellettem.* ekkor hátranéztem és láttam hogy békésen alszik, egyedül. *Vagy nem.* Egész éjjel alig aludtam valamit. Végig az életem alakulásán gondolkodtam. Hogy, mért velem történik minden rossz.. hogy, mért születtem e szörnyű világra.. és az életem mért ilyen nyomorult

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.