Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6. Fejezet

6.Fejezet.

Meghaltam?

Mikor felkeltem, a tesóm mondta hogy ma nem kell vigyáznom Matthewra. *Hála a jó pokolnak!* Ennek örömére elindultam a plázába vásárolni. Mire végeztem, beesteledett. Vagy 6 zacskóval tartottam hazafele amikor odajött hozzám egy alkohol szagú férfi. Lefogott, és befogta a számat. Elejtettem az összes zacskót, amikből a holmik is kiestek. Bevitt a férfi, egy zsákutcába. Ott fogott, a társa ott volt előttem egy fém csővel. bele haraptam, fogva tartóm kezébe erre ő elengedett és arrébb húzódtam, így a társa őt ütötte le, nem pedig engem. Erre odajött vagy egy csomó ember, akikkel simán elbántam. Mikor azt hittem hogy végeztem, ott állt mögöttem egy ember aki leütött a fémcsővel. ekkor arra ébredtem hogy fekszek a földön, a fekete hajam vérben ázott, rózsa vörös szemeim meg könnybe borultak. Gondolom amíg elájultam, megvertek. Az ember felemelt a pólómnál fogta és tartotta a kezét ökölbe szorítva, rákészülve hogy bevigye a kegyelem döfést. Becsuktam a szememet, és halkan mondtam hogy „Viszlát kegyetlen világ!” Amikor is meghallottam egy ismerős hangot, de nem tudtam azonosítani.

-Hé tegye le a lányt, vagy nem állok jót magamért! – ekkor felismertem Castiel hangját. Leütött megint az az ember, és a hideg betonon landoltam. Végül mikor felébredtem, Castiel ölében voltam és éppen vitt a karjaiban a kórház felé.

- Köszönöm! – egy kis vért kiköhögtem, miután kimondtam.

- szívesen. de most ne beszélj, mindjárt a kórházba érünk. – Amikor beértünk a kórházba, elő kerítettek nekem egy ágyat, és megvizsgáltak. Az orvosok elmondták szükségem, van egy pár műtétre. A másik napon elkezdték, a műtéteket. Az utolsó műtéten, mesterségesen lélegeztettek, és a szívemet is gépek működtették. Amikor azt hittem hogy felébredtem, felültem az ágyon és láttam hogy az orvosok még mindig műtenek. felkeltem az ágyból, és láttam ahogy ott fekszik a testem, a műtőágyon. Ekkor ledöbbentem *m-meghaltam?!* egy darabig ott álltam, és néztem bambán, amikor egy kislány angyal szárnyakkal belépett az ajtón. Oda rohantam hozzá.

- E-ez nem lehet hogy halott vagyok! lehetetlen! egyszerűen képtelenség! ott dobog még a szívem! Nem lehetek halott! – ekkor a kislány elkezdett mosolyogni. Erősen megfogta a kezem, és elráncigált. Láttam ahogy egy csomó átlátszó alak sétálgat a folyosón. Láttam ahogy Castiel, és az összes barátom, ott van a váró teremben és aggódóan néztek. Castiel kérdezgetette a barátaimat.

- Mi lesz ha nem sikerül a műtét? Mi lesz ha Kameko meghal? D-de nem halhat meg, igaz? – Ekkor Lysander szólt hozzá.

- Nyugodj meg! Biztos hogy sikerül a műtét! Ne aggódj Kameko miatt! Ő kemény lány! – és a lány tovább rángatott így nem halhattam, hogy mi lett a beszélgetés vége. Kiértünk egy teraszra. Láttunk egy erős, fehér fényt. A lány elkezdett Repülni. Én megfogtam a korlátot, és elkezdtem kiabálni.

- Engedj el! Nem akarok meghalni! Kérlek! Engedj!- elkezdtem sírni mikor a lány elkezdett halkan de nyugodt hangon beszélni.

- Nem lehet. Az életed ideje lejárt. Mindjárt leállítom a tested minden élő funkcióját, de előbb be kell menned, a fénybe. – Ekkor megláttam az apámat, ott integetett.

- Kameko lányom! Nem erre neveltelek! Ne gyere be a fénybe! Még annyi, dolgot tehetnél az életben! – csúszott a kezem. Alig bírtam tartani magamat. Eközben keservesen sírtam. De megjelent Castiel hogy nézze a szép tájat, és megnyugtassa magát. Elengedtem a korlátot, de bele kapaszkodtam Castiel mellényébe. Castiel érezte hogy valami fogja a kabátját, Ekkor meglátott engem ahogy sírva lebegek. Megfogta a kezem és elkezdett visszahúzni a teraszra. A lány eltűnt, a fény bezárult, én meg átöleltem Castielt. Ekkor elkezdett eltűnni a testem. Mikor, eltűnt a testem felébredtem, és láttam ahogy az orvos elmosolyodott. 2 másodperccel később miután eltűnt a szellemem és Castiel ott állt, Lysander kijött, és közölte Castiellel, hogy életben maradtam. Ekkor Castiel elfutott és berohant a szobámba. Ott integettem neki mosolyogva, oda rohant hozzám, és átölelt. Kicsit fájt, de nem érdekelt.

- Köszönöm hogy megfogtál! – suttogtam neki boldogan.

- Szívesen! Még egyszer ne merj így rám ijeszteni!

- háhh! rendben! – Az orvos elmondta hogy még egy ideig bent kell maradnom, hogy megfigyeljenek. Egy biztos, ezt az élményt életemben soha sem felejtem el. Castiel megmentette az életemet.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.