Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7. Fejezet

7.Fejezet

Manami

Végre újra építették a sulit. Természetesen még mindig a nővéremnél kell élnem, de legalább a haverokkal találkozhatok minden nap. Kikerültem a kórházból, így végre nem kell egyfolytában feküdnöm. Beértem a kapun, és Nathaniellel találtam magamat szembe.

-Kameko jól vagy?

- Igen. Mért kérded?

- Csak azért mert meghallottam hogy kórházban voltál. Örülök hogy minden rendben!

- Oké. Na de most megyek órára, szia!

- Szia! - *végre lekopott rólam.* - bementem a terembe erre mindenki furán nézett rám. *mért néznek rám az emberek? van valami rajtam? vagy mi van?* ekkor odajött hozzám, Alexsandra, és átölelt.

- őőőő szia? mire ez az ölelés?

- Mert halottam hogy kórházban voltál. Minden rendben?

- Awh igen, minden rendben.

- Tessék ezt neked adom- odaadott nekem egy bolhairtó macska nyakörvet.-

- Mi? nem kell nekem ajándék!

- Fogadd el! Kérlek! – elvettem a nyakörvet tőle ő meg boldogan elillant. Elindultam a helyem felé, csak hogy egy nagy tömeg állt előttem. Ők mind, ajándékot akartak adni, de nem fogattam el egyet sem. *mi ütött mindenkibe?*

 Végül már hazafelé rohantam a tömeg elől. próbáltam kinyitni az ajtóm de nem ment. Halottam a tömeg lépteit, és még inkább próbálkoztam az ajtóval. Rock kinyitotta az ajtót, én berohantam, becsuktam az ajtót és nekidőltem.

~ Mi történt Kameko?

~ Csak annyi hogy mindenki meghallotta hogy kórházban voltam, és ajándékot akarnak adni.

~ És azzal mi a baj?

~ Az hogy idegesítőek. ~ ekkor belépett Matthew, és furán nézet rám mert hogy egy macskával beszélgettem.

-őőőhm szia Matthew! mi-milyen volt a suli? – Matthew csak állt ott bambán. Elfutott. *ezt jól megcsináltam!* oda jött a nővérem, és elmondta hogy talált egy közeli ingatlant a sulimhoz. *hálelúja! azt hittem örökre itt ragadok!* azonnal összeraktam a cuccaim, a tesóm megvette a lakást és azonnal beköltöztem. *végre egyedül!* elővettem a paplanom, ráterítettem az ágyra, és leültem. Elővettem a laptopom, és elkezdtem játszani a kedvenc játékommal, a transformiceal. (nyugodtan keressetek rá, létezik!) éppen bejelentkeztem amikor SMS-em érkezett. Ismeretlen embertől jött. Mindenesetre bele néztem az üzenetbe. Szerencsére, nem terrorizáló levél volt az hanem Alexander írt. *honnan tudta a számom?* Az üzenetben ez állt :

 

Szia Kameko! Alexander vagyok! Remélem minden rendben veled!

Castiel, és Lysander házibulit rendeznek!

Ha van kedved gyere el. Remélem ott leszel!

 

Legszívesebben pihentem volna de, inkább elmentem a buliba. *Bajom úgysem lehet belőle igaz? najó talán mégis otthon maradhatnék.. vagy nem tudom! * végül elmentem a buliba, de most volt nálam zsebkés, és egy mini pisztoly. mindenesetre.. Mikor elértem az ajtót, egy nagydarab, kidobó őrrel találkoztam.

- Nem jöhet be!

- De meghívtak! a nevem Kameko Nightmare!

- Nincs fent a listán! menjen el! – ekkor meglátott Castiel, és oda rohant hozzám.

- Velem van!

- Rendben! – átengedett mindkettőnket. –

- Azt hittem normális házibuli lesz!

- igazából az is! a kidobó őr azért van itt mert, a bandánknak egyre nagyobb a hírneve és a rajongók meghallották hogy buli lesz..

- áh értem.

- És felfogunk lépni.

- Kíváncsi vagyok a hangzásotokra! – beállított a tömegbe-

- tudsz énekelni?

- ne-nem nagyon!

- Biztos nem vagy olyan rossz! – beállított a tömegbe, és felment a színpadra. én lebuktam, és elmentem. Castiel, fel akart hívni engem a színpadra, de én addigra nem voltam ott. Nagy zavarban voltam, mert nem szerettem énekelni.

Sőt mi több! még beszélni is aligha szerettem, nemhogy énekelni! Haza rohantam egy pár könnycseppel a szememben. felrohantam a lépcsőházban az ötödik emeletre, mert a lift nem működött.  mire felértem kaptam egy SMS-t  Castieltől. „mégis hova lettél?”

-Mondtam hogy nem tudok énekelni! – még egy SMS jött de nem Castieltől. Ez már egy régi ismerősömtől jött. Az előző sulimból, a legjobb barátnőmtől, Manamitől. ide költözik. A neve jelentése japánul: Gyengéd szeretet. Ez nem is volt meglepő, mert ő nagyon kedves volt, és mindig megölelt, ha volt valami problémám. Gyerekkoromban találkoztam vele. (hullámzó kép) Az oviban, épp homokvárat építettem, mikor látom hogy két fiú piszkál egy lányt. odamentem hozzájuk, és elintéztem a két kölyköt és felsegítettem a lányt.

- Köszönöm! a nevem Manami!

- szívesen! az enyém meg Kameko! –és ez a barátságunk, története. Tudom nem egy regény, de nekem fontos! és az aki a legjobb barátnőm volt mikor, minden elromlott körülöttem, és anyám nem volt ott ő gondoskodott leginkább rólam, és aki ott volt mellettem mikor, apám meghalt, ide költözik! De most vissza a jelenbe. Csengetést hallottam. Manami volt az ajtóban. Átöleltük egymást és Manami megszólalt.

- Hogy merészeltél engem ott hagyni az előző gimiben?!

- háhá bocsi! Nem bírtam tovább! És hol laksz?

- A másik utcába költöztem! Na látom még mindig fegyvereket tartasz a szobádban, egy cseppet sem változtál!

- Ismersz milyen paranoiás vagyok! – Bementünk a szobámba, és leültünk, beszélgetni. Bemutattam, neki Rockot.

- És milyen a gimi? Van fiúd?

- Nagyon jó! Igen ha mondhatom így van fiúm!

- Tényleg? Mesélj milyen!

- háh te sem változtál! a fiú neve Castiel, vörös haja van, és egy rock bandában van mint gitáros! Kicsit bunkó de, ha jobban megismered, nagyon jó fej!

- Biztos cuki! Halottam hogy Ken követett! minden rendben? kell segítség a lekaparásához?

- Nem. Hála a jó pokolnak, az apja elvitte Katonai suliba! – ekkor csengetést hallottam. -

- Várj kinyitom! – Szólt Manami. Kinyitotta az ajtót, és Castiel volt az ajtóban.-

- Te meg ki vagy? – kérdezte furcsálkodva Manami.-

- Ezt énis kérdezhetném tőled! – Oda rohantam hozzájuk-

- Manami, ő itt Castiel! Castiel ő itt a legjobb barátnőm, Manami!

- Szia!

- Szia! ő Kameko beszélnünk kell! Most!

- Na akkor én megyek is! Kameko hívj a van valami baj! Sziasztok! – Manami elment. Castiel be ráncigált, a szobámba.

- Hogy képzeled hogy így elmész a koncertről?!

- Mondtam hogy nem tudok énekelni! Utálok énekelni és nem tudsz kényszeríteni, hogy énekeljek!

- Legalább megpróbáltad volna! Még soha nem hallottam a hangod! Mégis mért nem szeretsz énekelni?

- Tényleg tudni akarod? Rendben elmondom! Mielőtt az apám meghalt, Mindig ketten énekeltünk! Az volt a közös programunk, mielőtt meghalt! Azóta nem énekeltem amióta nincs köztünk!

- Té-tényleg? én ezt nem is tudtam! é-én sajnálom Kameko!

- Senki sem tudta! Mindenki csak furcsálta amikor énekórán nem énekeltem, vagy a szülinapokon a születésnapi dalt! – ekkor elkezdtem könnyezni. – Kérlek menny el! – és kitaszigáltam az ajtón. Felhívtam Manamit, és Mondtam hogy jöjjön át. Ő 2 perc alatt ideért. Megnyugtatott, és átölelt. Elmondtam neki mindent. Végül sikeresen álomba sírtam magamat. Könnyes szemmel felébredtem reggel. Manami már sehol sem volt. Ránéztem a naptáramra, és látom hogy szombat van. Elővettem a telefonomat, és Küldtem egy SMS-t Manaminek, hogy menjünk el egy étterembe, mert régen voltunk együtt egy étteremben. Kibeszéltünk mindent, ami történt velünk amíg ide nem költözött. Elmondtam neki a „bunyót” a Deboráhs ügyet, és hogy földrengés volt. Vele semmi különös nem történt. Maximum a költözés, de az sem volt valami érdek feszítő. a beszélgetés közben szóba jött, Nathaniel, Castiel, Lysander, és természetesen Ken. Közben rendeltünk egy pizzát, természetesen ő hawaii pizzát rendelt, én meg csípőset. Nem egyezett meg az ízlésünk, de mi jó barátok voltunk. Manami, nem abba a gimibe jár mint én, szóval csak ritkán tudunk találkozni sajnos… így nem mindig tudott segíteni nekem. Hazafelé beszélgettünk kicsit, és találkoztunk Nathaniellel.

- Szia Kameko! Ki a barátnőd?

- Manami, ő itt Nathaniel, Nathaniel ő itt Manami, a legjobb barátnőm akivel az előző sulimból most költözött ide.

- Szia! – köszöntek szinkronban. mindketten elkezdtek egyszerre beszélni aztán mondták hogy „ohh bocsi te kezd! és elkezdtek nevetni. Láttam köztük a szerelmi szikrát. Ekkor elköszöntünk Nath-tól.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.