Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


9.Fejezet

9. Fejezet

A tábor

Szombat volt, elindultam sétálni egyet a rajzfüzetemmel a kezemben. Megint találkoztam azzal a fiúval. Mindketten bambán álltunk és néztünk egymást. Olyan érzés volt mintha csak mi ketten léteznénk az egész univerzumban (utoljára Castielnél éreztem ezt az érzést). Ekkor egy kéz megfogta a karomat. Castiel volt az. Elhúzott és közben azt mondta hogy : „ Gyere Kameko! nekünk dolgunk van!” én majdnem elestem amikor elhúzott. A fiú csak állt ott, aztán lehajtotta a fejét, és elment. Engem Castiel elvitt majd leültetett egy padra. ő elment, én meg elkezdtem rajzolni. Egy üzenetet kaptam az igazgatónőtől. Osztály tábor lesz a jövő héten! érkezés : 7:30 jövő hétfő a parknál! senki ne késsen! *remek. mehetek egy unalmas sulis kötelező táborba!* Mivel szombat volt, ezért felhívtam Manamit, hogy amíg el leszek vigyázzon a házamra. vasárnap, Manami átjött, és elmondta hogy holnap ébreszteni fog. Bepakoltam a bőröndömbe, és mondtam „kész vagyok!”

- Állj! Csomag ellenőrzés! – átnézte cuccaim, minden rendben volt míg meg nem találta a zsebekésemet, a pisztolyom, és a golyókat.

- Minek neked a tábor ideje alatt fegyverek?

- Hátha rám támad egy medve! – furán nézett rám, és vissza pakolta a ruhákat a bőröndbe, és a fegyvereket meg vissza az éjjeli szekrényemre.

- Te magad is egy fegyver vagy! – mondta majd megcsinálta a vacsorát. Lefeküdtem aludni majd, Manami kedves bársonyos hangjára ébredtem.

- Csak még 5 percet had! – nyávogtam fáradtan. -

- Nem lehet! táborba mész!

- Na jó! – felkeltem, és felöltöztem. Megettem egy piritóst, és elindultam a csomaggal a kezemben. a másik kezemben volt a rajzfüzetem, és a tolltartóm.

- Megyek szia!

- Szia! – ezzel átölelt, és elmentem. kiértem a parkba. Ott volt Nathaniel.

- Szia Kameko! Violával leszel egy szobában!

- Köszi! Mikor indul a busz?

- még 10 perc.

- Oki! – leültem egy padra, és elkezdtem rajzolni. Leült mellém az a rejtelmes fiú. Nézte ahogy rajzolok de Castiel is megjelent a helyszínen. Mindenki felszállt a buszra én egy üres helyet cserkésztem be. Beraktam a fülembe a fül hallgatómat, majd mp3mam tartalmát kezdtem el hallgatni. Mögém ült valaki. A fiú volt az. Nem tudtam hogy van valaki a hátam mögött. Megijedtem  és hátrafordultam.

- Mit akarsz? – vágtam oda bunkón, és meglepődtem hogy ki ül mögöttem.

- Sz-szia! a-a nevem Andy! – remegett gyenge hangja.-

- őhm az enyém meg Kameko… Na ezt is jó tudni! Mehetsz! – egy „légy szíves menny el” mosollyal az arcommal integettem neki a kezemmel. Ő lehajtott fejjel elment. A busz megállt, Andy meg elesett. Elkezdtem kuncogni, de a nevetésem elmúlt mert a tábor felügyelő szólt hogy megérkeztünk. Felvettem a bőröndöm, majd ki mentem a buszból. Egy gyönyörű tájat láttam, csomó magas fával, egy gyönyörű forrással, és egy nagyobb faházzal. Odamentünk az osztállyal, majd megkerestük a párunkat. Oda mentem Violához majd bementünk körbenézni a szobánkban. Egy kisebb szoba volt, egy emeletes ággyal, két szekrénnyel, és egy tévével.

- Enyém a felső ágy! – mondtam –

- jó én úgyis tér iszonyos vagyok. - *konkrétan mitől nem fél ez a lány?* - lepakoltuk a cuccainkat, majd kimentünk szórakozni.

- Hé nézd azt a fát! fogadjunk hogy én hamarabb megmászom mint te! – nevetett Castiel. –

- Ezt vegyem kihívásnak?

- Vehetjük! – elindultunk a fához, és Lysander mérte az időt. Castiel kezdett. Ő 6 perc alatt megmászta a fát. Én jöttem. Már majdnem megmásztam a fát, mikor megcsúsztam. Gyorsan elkaptam az egyik ágat, és segítségért kiáltottam. Castiel felmászott utánam a fára és próbált elérni. Mielőtt elért volna letört az ág, és én meg leestem. A forrásba estem bele, és nagy nehezen kikászálódtam a tóból, ezalatt Castiel lemászott a fáról. Ő elkezdett rajtam nevetni én meg mondtam neki hogy „ Meg ne merj szólalni! ” Lysander oda jött hozzám majd adott egy törölközőt. Én magamra terítettem.

- Mennyi volt az eredmény? Én nyertem? – mondtam. –

- Egyenlő az állás! - *ohh ne már nem ér!* elkezdtünk nevetni majd bementem a szobámba átöltözni. Mikor kinyitottam az ajtómat láttam egy gitárt, rajta egy cetlivel. A cetlin az állt hogy „Remélem tudsz rajta játszani!” természetesen Castiel küldte, ki más? Bevittem, az ágyamhoz, leültem majd elkezdtem rajta játszani, végül énekelni. Castiel ott volt és hallgatózott. kb 5 másodpercig játszottam, és énekeltem mert elsírtam magamat mert képtelen voltam énekelni. Castiel elment az ajtóm elől, majd Viola bejött addigra a könnyeimet letöröltem, és a laptopomnál kockultam.

- Kameko gyere! Hamarosan vacsi! Kimegyünk a tábortűzhöz!

- Rendben! – lecsuktam a laptopot, majd kirohantam mosolyogva a szobából. Lecsúsztam a lépcső korlátján *igen lecsúsztam mert gyorsabb volt, és viccesebb. * Kimentünk a tábortűzhöz, majd megsütöttük a kolbászt, és a hagymát. *Ez után alaposan fogat kell mosnom!* végül sütöttünk pille cukrot, és elkezdtünk rém történetet mesélni egymásnak. Én kezdtem. Elmeséltem nekik Slenderman legendáját, mert hogy Castiellel meg akartuk a táborozókat viccelni. ő beöltözött öltönybe, és felvett egy maszkot. Az én feladatom a beetetés volt. Lysander és Viola is benne voltak.  Viola az áldozatot játszotta el, Lysander pedig elmondja hogy látta Slendert és hogy Violát elviszi. Na de most elmondom a csínyt.

- Egyszer réges régen, két fiatal táborozó elment egyet sétálni az erdőbe. Találtak egy papírt amin az állt hogy „ Slenderman itt járt!” ők csak elnevették magukat, majd megfogták a lapot és elvitték. Sétáltak egyet az erdőben, de eltévedtek. A zseblámpájuk eleme is fogyóban volt, ezért megpróbáltak kijutni az erdőből. Egyszer csak az egyik fiatal hátra nézett, de nem látta a társát. Majd hallotta a sikoltását. Ő elkezdett menekülni. Út közben talált még papírokat, de egyelőre arra koncentrált, hogy megtalálja a társát, és ki jusson az erdőből. Meglátott egy fekete öltönybe öltözött embert, kinek nem volt arca. Ő elfordult, és elfutott. A lény eltűnt. A fiú hátra nézett és megnyugodott. Megfordult és meglátta a lényt. Felsikított, elejtette a lámpáját, és meghalt. Azóta ez a lény ebben az erdőben kísért kiéhezve újabb áldozatokra. *gonosz kacaj.* - Az egész tábor elkezdett remegni, majd meghalottuk Viola sikítását. Lysander kifutott az erdőből.

- Violát.. e-elragadta egy… arc nélküli… szörnyeteg! – lihegett-

- v- várjatok! mi az a fán? – szólalt meg egy táborozó fiú remegő hangon. oda mentem a fához, és levettem egy papírt róla, és elolvastam ami állt rajta.

- Slenderman itt járt! – rémült arcot vágtam ahogy felolvastam a papírt. *Színjáték 4ever :P*

-áááááááááááááááááááááááááá! – sikított fel Amber. Oda néztünk de nem láttuk. Én halványan mosolyogtam, mert tudtam hogy Castiel kiket fog elrabolni sorban. *elkezdődött a játék!*

- Várjatok hol van Castiel?

- Láttam ahogy Slenderman elrabolja! – Felszólaltam jéghideg arccal. Majd mikor senki sem figyelt, bele szóltam a voki-tokiba Mert azzal beszéltünk Castiellel.

- Elkezdődött a játék „Slender”

- Köszönöm lehendő áldozatom!

* Minden a terv szerint halad! Remélem nem romlik el!*

- Menjünk keressük meg Violát, Castielt, és Ambert – Ekkor halottuk Lysander sikítását. Én újra bele szólaltam a voki-tokiba

- Azért csinálhatod kicsit lassabban is! Szórakozni akarok! – Castiel nem válaszolt-

- …és Lysandert is keressük meg! – Majdnem mindenki bele egyezett. A többiek ott maradtak a táborban. Felőlük nem kell aggódni, sejtettük hogy ez lesz! Ezért Elmondtam Violának hogy ő és Lys a táborban vadásznak szintén öltönyben, és fehér maszkban. Nehogy lebukjunk. A csapattal elindultunk az erdőbe keresgélni. én hátul maradtam, hogy tudjak beszélni Violával, Lyssel, és Casttal. Lassan elraboltuk az összes embert. Bele szóltam Violához a voki-tokiba.

- Itt jól haladunk. Ti hogy álltok?

- Remekül! Már csak egy kölyköt kell elvinni!

- Az remek. Várjatok majd minket a táborban! – letettem majd már csak ketten maradtunk Charlottal. Castiel engem elkapott. Gyorsan felvettem a jelmezt majd beálltam a lány elé. Ő megrémült, én meg röhögésben törtem ki. Levettem a maszkot, és Cast odajött hozzám ő is levette a maszkot, és elkezdett röhögni velem. A lány nem tudta mit gondoljon. Majd meglátta Ambert ahogy be van kötözne a szája. Úgy gondoltuk, hogy ő nem lesz hajlandó felvenni a jelmezt, ezért bekötöztük a száját.

- Ez csak egy csíny volt! – nagy nehezen sikerült levegőt vennem a röhögésből és megszólaltam. Utánam Charlott mondta a magáét.

- Ez nem vicces!

- Igenis az volt! Na de menjünk haza! – szólalt meg Cast. Elindultunk haza, és Viola, meg Lys már átöltözve vártak ránk.

- Csodásan alakult a tervünk az erdőben! és veletek mi volt?

- Itt is minden rendben volt! – az egész csapattal lepacsiztunk, majd aludni mentünk. Én az ágyamban néztem a nyakláncomat amiben apám képe volt. Kíváncsiak vagytok hogy, hogy, halt meg? hát az úgy történt hogy… (hullámzó kép) … Még 6 éves voltam. Az apám rendőr volt, és éppen üldözött egy gyilkost. Épp arra sétáltam az anyámmal, mikor a gyilkos felismert és elfogott. a fejemhez szorított egy pisztolyt, és követelte hogy tegyék le a fegyvert vagy ki végez.

- Kérem engedje el a kislányomat! – szólalt meg az apám.

- Csak ha leteszik a fegyvert! – apám letette a fegyvert. Engem elengedett a gyilkos, én meg oda futottam az apámhoz. De mielőtt átöleltem volna a gyilkos lelőtte az apámat. Én sírtam, apám holtteste előtt, és hallgattam utolsó szavait.

- Kislányom! soha ne add fel az álmaid! Szeretlek! – és lecsukta a szemét, és eltávolodott e világról. ennyi a története.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

hgbfhjvgfdhfd

(Kaszáslány, 2013.09.27 20:05)

Sziasztok! a nevem Kaszáslány! én vagyok a könyv írója! remélem tetszik a könyv, csak nemtom hogy vannak-e olvasók szóval légyszíves kommenteljetek! :D