Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Alice Heartdead napjója 3.Fejezet

  -Hé! mért nem tudsz vigyázni?! - mondta a vörös

-Elnézést! - Ekkor Ördög ledöntötte a srácot, és a másik kutya is ráugrott. Amíg ott civakodtak hárman a fehérke hozzámszólt.

-Bocsi! A haverom elég ingerült... Amúgy a nevem Ander... Lys...ander! - óóó hogy a James Bond lőne fejbe ezért a Copyért!

-Az enyém Alice

-Az enyém Castiel! - mondta a vörös miközben próbálta leszedni a kutyákat - Démon! Szállj le rólam!

-Ördög! *füttyszó* gyere! - ekkor Ördög leszállt, mikor a másik kutya elrohant.

-De ne máááár! Megint?! DÉMOOOON! GYERE VISSZA!!!!! - mondta a vörös, és a kutya után futott.

-Nincs kedved velem jönni? - mondta kedvesen a viktoriánus öltözeti srác

-Hát... Mért ne?

-Király! Gyere! Mutatok, egy jó kajáldát, ahol isteni a pite! - el is indultunk. Útközben beszélgettünk. Nagyon jól el voltunk a kajáldában is. Mikor hazaértem, felmásztam a fára, és onnan az ablakomba. Ördög, az ajtón keresztül jött. Megírtam a leckémet, és lefeküdtem aludni. Reggel Ördög ugrálására ébredtem.

-Mivan már Ördög? hajnali 3 óra van! Feküdj vissza! - ezután már el is kezdett ugatni. Ezután egy fekete hajú, középkorú nő lépett be a szobámba.

torolni2.jpg

 Meglepődötten felültem, és furcsa képet vágtam hozzá. - Maga meg ki?!

-Ouh! A nevem Judi! Apád új barátnője! - mosolygott rám - vagyis... leendő felesége! - ezután csak lefagytam. Lefagyott számomra a windows... de letöröltem a grimaszt a képemről, és visszafeküdtem aludni, majd sóhajtottam egyet. A nő kilépett a szobámból. Reggel felkeltem körül belül 11:15-kor szerencsére Szombat volt. Lementem a konyhába, ahol ez a nő ült, és beszélgetett Apával. Apu észrevett, és hívott reggelizni. Mikor az asztalhoz értem, észrevettem egy gyűrűt.

-Apa, mi ez a gyűrű? honnan szedted? Mért van rajtad? Csak nem?

-Jobb ha elmondjuk drágám! - mondta Judi - Alice, apád, és én, összeházasodunk!

-ne... nenenenenene.... - könnyes szemmel felrohantam a szobámba, és kicsivel később Judi utánam jött.

-Alice! Jól vagy?

-persze...

-Te kis csitri! Megjövök, és még egy ölelést sem kapok? Hülye lány!

-mi?

-Hidd el, én nem bírlak, ahogy te sem bírsz engem! Egyikünknek el kell mennie, és az nem én leszek!

-Miről beszél?! - ekkor fölém hajolt, és rátérdelt a bokámra, és eltört... én csak könnyel a szemben, néztem rá a hölgyre.

-Ha bárkinek is elmonasz bármit, hidd el, rád a halál vár! - ezután kiment a szobámból, én meg halkan elkezdtem sírni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.